"Egyszer még fogunk az ötéves évfordulón táncolni…"

 

Ez a mondat hangzott el, pár évvel ezelőtt az első generáció próbáján. Akkor még Tímea (a vezetőnk) is távolinak tartotta ezeket a terveket, mégis, pénteken együtt táncoltunk a dunaszerdahelyi kultúrházban. Öt éves lett a Novus Ortus!

Sok gondolat kavargott a fejemben ezzel a jeles alkalommal kapcsolatban, hisz nem minden nap történik ilyesmi. Mit is jelent, ha egy csapat öt éven át sikeres? Hogy öt éven keresztül minden előadást vastaps követ? Ez mindenképpen a vezető és a tagok mögötti szorgalmas munkát jelenti, azt, hogy nem hiába dolgoztak végig hosszú órákat, tanultak szöveget, készítettek díszletet. Ezen a péntek is felhangzott a vastaps. Többször is, mivel a szép számmal összegyűlt közönség ezzel jutalmazott minket, Rendezőt és Színészpalántákat. Nekünk, nekem, ez az igazi jutalom. Az, hogy látom, a néző elégedett azzal, amit látott. Az este folyamán láthattak részletet a Yermából, a Razziából, az Illatgyökérből és az Örkény egyperceseiből összeállított jelenetekből is szemezhettek. A nagyszabású eseményre sokan eljöttek, akik az évek alatt belefonódtak a társulat történetébe, életébe. A régi és a jelenlegi tagok mind együtt ünnepeltek.
Mindenkinek köszönjük, hogy jelenlétével megtisztelt minket, Szülőknek, Barátoknak, Ismerősöknek, Támogatóknak egyaránt. Az est jól indult, hiszen a Golddies együttes már az első perctől kezdve fergeteges hangulatot teremtett temperamentumos zenéjével. Később, miután Takács Tímea rendező-vezető köszöntötte a vendégeket, időrendi sorrendben adtunk elő részleteket a darabokból, felidézve az emlékeket.
Először Yerma fagyasztotta meg a vért a nézőközönségben, később Örkény novellái gondolkodtattak el, majd a Razzia börtönébe csöppenhettünk és végül elrepülhettünk az indiánok világába. Így látszik igazán, mennyire sokszínű a csapat repertoárja. A drámától kezdve a komédián és az abszurdon át egészen a mesevilágig.
Tímea a Novus Ortus logóval ellátott emlékplakettet, mely Puss Kornélia iparművészt dicséri és emléklapot ajándékozott minden novusosnak és a jelenlevő támogatóknak is. Sőt, mint ahogy az egy igazi szülinaphoz illik, nem csak ajándék, de torta is volt, mely szintén a csapat logóját formázta és ez a VMK ajándéka volt.
Miután előadtuk a legújabb - az este szempontjából pedig utolsó - darabunkat, fellélegeztünk. Végre átöltözhettünk és átadhattuk magunkat a bulinak. Hajnalig táncoltunk és nagyszerűen éreztük magunkat. Ételből és italból sem volt hiány, nagyokat koccintottunk a csapat egészségére.
A Novus immár öt éve ad otthont minden színjátszást kedvelő fiatalnak. Örülök, hogy részt vehettem és részt vehetek ebben a csodás világban, ahol az lehetek, aki szeretnék. Igaz, a tagok jönnek és mennek, de egy valami biztos, ahogy Tímea az emléklap aljára írta: "A Novus Ortus volt, van és lesz!", s ez a legfontosabb.

Ondrejícka Judit